Piroska-tó története

Az 1860-70-es évek körül egy vándorjuhász több éven át a Piroska-tó környékén a domboldalakon, legelőkön, tarlókon legeltette nyáját. Volt egy csodálatos szépségű leánya, kit nagyon óvott és féltett, tőle telhetően kényeztetett. Ő volt minden kincse, szemefénye, reménye.
A lány nagyon szeretett fürödni, már kora reggel apjával ébredt és az első ténykedése az volt, hogy megmártózott a gyönyörű tó tiszta vízében.
Az édesapja többször figyelmeztette, hogy a tó tud gonosz is lenni, nagyon vigyázzon nehogy baj érje, legyen óvatos.
Egyszer azonban - a sok figyelmeztetés ellenére - a lány felhevült testtel a magas partról a tóba ugrott - utoljára.
Az apja - amikor a nyájjal visszatért - furcsállotta a nagy csendet, nem hallotta a lányt énekelni. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése sajnos beigazolódott, megdöbbent a látványon - a lányt már holtan találta, a tó vizébe lelte halálát.
Átkozott tó, elvetted az egyetlen lányomat - zokogott. Te csúnya Gardai tó. Ezentúl legyen a neved a lányomról elnevezve, hogy az utókor emlékezhessen rá ezután legyél Piroska-tó.
Hát így lett a Gardai-tóból, mivel a juhász lányát Piroskának hívták Piroska-tó.

Ez a lejegyzés Hepp Jánosné 83 éves, Reiter József 80 éves, Tauz Józsefné 83 éves emberektől származik, akik a Piroska-tó környékén laknak s a szüleiknek is ott volt a lakhelyük.